Demenciák, Alzheimer-kór

Írta: Keglevichné dr. Urbanics Kinga

Az Alzheimer-kór

Ez az információs anyag olyan emberek segítségével jött létre, akik valamilyen módon közel állnak a szellemi hanyatlásban szenvedő betegekhez: hozzátartozók, barátok, klinikai szakemberek, az alapítvány munkatársai. Ők nap mint nap szembesülnek az Alzheimer-betegség lelki, gyakorlati és orvosi vonatkozásaival. Köszönet mindannyiuknak értékes tanácsaikért.

Az alábbi információk azoknak a hozzátartozóknak is hasznosak lehetnek, akik nem Alzheimer-kóros, hanem valamilyen más betegségből eredően (pl. agyi érbetegség miatt) demens rokonukat gondozzák.

Mi az Alzheimer betegség?

Nevét arról az orvosról kapta, aki 1906-ban először írta le a jellegzetes tüneteket. Az egyik leggyakoribb demencia típus. Folyamatos romlást mutató (=progresszív jellegű) agyi megbetegedés, mely a mindennapi életvitelt, önellátó képességet nagyban befolyásolja.

Demencián (= szellemi hanyatláson) a magasabb rendű agyi funkciók leépülését értjük. E folyamat során károsodik többek között a memória, a gondolkodás, a körülményeknek megfelelő viselkedés, az önellátó képesség, és az érzelmek kontrollálásának képessége is.

Nemzetközi adatok szerint a 65 év felettiek között 10 %-os a valamely időskori demenciában szenvedők aránya. Ez hazánkban kb. 200.000 idős beteget jelent.

Az Alzheimer-kór önmagában, vagy más agyi betegséggel szövődve Magyarországon is a szellemi hanyatlás leggyakoribb oka, kb. 50-70%-ban. Becsült adatok szerint hazánkban több mint százezer Alzheimer beteg él. Az ő esetükben az orvostudomány mai állása szerint még vissza nem fordítható állapotról van szó: lassúbb vagy gyorsabb romlásra kell számítanunk.

1. Kialakulása "alattomosnak" is mondható, hiszen már évekkel az első tünetek jelentkezése előtt elkezdődnek a kóros agyi folyamatok. Ezek egyedüli kiváltó okát nem ismerjük: valószínű, hogy több rizikófaktor egyidejű fennállása szükséges. Minél idősebb valaki, annál nagyobb valószínűséggel betegszik meg. Azonban nem csak az idősek betegsége: nagyon ritkán, de már az ötvenes éveikben járóknál is megjelenhet.
   
2. Két formáját különíthetjük el:
   • A CSALÁDI halmozódás az összes megbetegedés kb. 10 %-a. Itt az öröklődésnek nagyobb szerepe van. Egy elsőfokú rokon betegsége az egyén kockázatát 2-4-szeresére növeli.
   • A "SZÓRVÁNYOSAN"-an jelentkező a gyakoribb típus, inkább az idősebbeket érinti, és lefolyása is lassúbb.
   
   
3. A betegség pontos oka nem ismert, de több tényező szerepét feltételezhetjük:
   • genetikai adottság: bizonyos gének jelenléte, ill. ezek együttes előfordulása növeli a megbetegedés kockázatát.
   • kóros fehérjeképződés az agyban
   • kóros fehérjeképződés az agyban
   • az agy ingerületátvivő anyagainak egyensúly-zavara
   • fertőzés, immunfolyamat
   • érbetegség jelenléte
   • környezeti ártalmak
   • egyéb kockázati tényezők : életkor, több beteg egy családon belül

Valószínűleg a fentiek közül több tényező egyidejű fennállása váltja ki a betegséget.

Milyen betegség okozhat még szellemi leépülést?

A másik gyakori demencia ok az érbetegségre visszavezethető vérellátási zavar, pl. érelzáródás: a tápanyagellátás romlása, vagy megszűnése is elpusztítja az idegsejteket. Ez az a betegségcsoport, melyet gyakran „érelmeszesedésnek", „agylágyulásnak", cerebroszklerózisnak is neveznek (orvosi nyelven vaszkuláris demencia).

Hasonló tünetei lehetnek, mint az Alzheimer-kórnak, de háttere, és így gyógyszeres kezelése, és lefolyása is más.

Az Alzheimer betegség és a vaszkuláris demencia együttesen is előfordulhat, így jönnek létre az un. "kevert" formák.

Tehát alapvetően ez a két kórfolyamat áll legtöbbször a szellemi leépülés hátterében. Nehezen eldönthető, melyik fordul elő gyakrabban, mindenesetre együtt az összes demenciával járó betegségek kb. 90 %-át teszik ki. A maradék 10 %-ban már ritkább agyi kórképek okozzák a problémát, viszont ezek között vannak visszafordítható, gyógyítható formák is.

Hogyan ismerhetjük fel az Alzheimer-betegséget?

Az I-es fejezetben részletezzük a szellemi leépülést jelző általános tüneteket. Ezek érvényesek az Alzheimer-kórra is.

Bár a betegség kezdeti tünetei, és a betegség lefolyása egyénenként változó, mégis általánosan jellemző, hogy érintetté válik az emlékezet, a tanulási képesség, a döntés-képesség, a személyiség, a mozgás, és az érzelmi élet is, - így a beteg mindennapi önellátásában egyre inkább mások segítségére szorul.

Szakorvos (elmeorvos, ideggyógyász, geriáter) állítja fel a diagnózist az előzmények birtokában, speciális tesztekkel, klinikai, labor, műszeres és korszerű képalkotó (pl. CT = komputertomográfia) vizsgálatokkal.

Az érintett személy betegségére utaló első figyelmeztető jelek:

1. Elsőként a friss események, és esetleg ismerősök nevei esnek ki az emlékezetéből
2. Nem tudja a pontos dátumot, ismeretlen helyen nem igazodik el, nehezebben talál haza
3. Nehezen dönt apró dolgokban is
4. Érdeklődése csökken munkája vagy hobbija iránt

Ha rokonunkon vagy barátunkon rendszeresen tapasztaljuk ezeket a tüneteket, az a leghelyesebb, ha rábeszéljük, hogy forduljon orvoshoz. Sőt, el is kell kísérnünk, hiszen a szakembernek objektív információra is szüksége van.

Az Alzheimer-kór stádiumai

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért kissé leegyszerűsítve itt most csupán 3 stádiumon keresztül mutatjuk be a kórlefolyást. Mindegyiket speciális problémák jellemzik. Az egyes fázisok között évek telnek el.

1. Korai stádium
   Az egyes tünetek enyhék, külön-külön akár jelentéktelennek is tűnhetnek.
   • Memóriacsökkenés, jellemzően a friss eseményekre.
   • Időbeni tájékozatlanság: nem tudja a pontos dátumot, esetleg évszámot sem.
   • Térbeli tájékozatlanság: nem ismeri ki magát ismerős helyeken sem.
   • Aktivitás, kezdeményező készség csökken.
   • Nem jutnak eszébe ismerős nevek, hétköznapi szavak.
   Sok beteg feszült, szorongó, depressziós lesz ezektől a kezdeti tünetektől.
   
2. Középsúlyos stádium
   Kifejezett tünetek jellemzik, melyek mára mindennapi életvitelt is korlátozzák.
   • Jelentős emlékezetzavar (pl. családtagok nevei sem jutnak eszébe).
   • Csökken az önellátó képesség: segítségre van szükség az öltözködésben, tisztálkodásban, stb.
   • Könnyen eltéved.
   • Hétköznapi szavak sem jutnak eszébe, gyakran felcseréli, ill. nem érti meg azokat. Gyakran jelentős írási, olvasási és számolási zavarok is kialakulnak.
   • Jelentős pszichés tünetek jelentkezhetnek: nem létező, vagy nem jelenlévő személyek, dolgok hallása, látása (hallucináció), ok nélküli gyanakvás, vádaskodás, dührohamok, stb.
   
   
3. Súlyos stádium
   Teljes függőség. Mind szellemileg, mind fizikálisán súlyos hanyatlás.
   • Etetni kell.
   • Nem ismeri fel családtagjait, barátait.
   • Mozgászavar: akár ágyhoz kötötté is válhat.
   • Vizelet-és széklettartási képtelenség (=inkontinencia).
   • Súlyos pszichés zavarok.

Mi a teendő?

Első az orvosi kivizsgálás.

Nincs olyan vizsgálat,amelyre önmagában biztos kórismét lehetne alapozni. Csak számos, különböző adat és lelet együttes, hozzáértő értékelése alapján, és más, hasonló tüneteket okozó betegségek kizárása után lehet diagnosztizálni az Alzheimer-kórt.

A szükséges vizsgálatok:

1. A szakember számára a beteg szellemi képességeinek tesztekkel történő részletes feltérképezése alapvető. Az ezekben szereplő kérdéscsoportok feltárják a memória, a figyelem, a gondolkodás, mozgás kivitelezés, stb. zavarait. Ez a vizsgálat akár több órát is igénybe vehet.
2. Egyéb, részletes fizikális, idegrendszeri, labor-, és speciális modern röntgenvizsgálatokkal (pl. CT = komputer­tomográfia) kell kizárni azokat az egyéb betegségeket, melyek hasonló tüneteket okozhatnak. 100 %-os diagnózis csak agyszövetből történő mintavétel után (agy-biopszia), mikroszkópos vizsgálat alapján állítható fel. A gyakorlatban azonban ezt a módszert nem használják, hiszen a fenti eredmények is elfogadható biztonsággal határozzák meg, vagy zárják ki a betegséget.

Van-e valamilyen gyógymód?

Sajnos, miután nem ismerjük még a betegség konkrét kiváltó okát, nem is tudjuk meggyógyítani. Azonban léteznek már olyan gyógyszerek, melyek csökkentik a tüneteket, és javítják a beteg és családja életminőségét.

Ezen kívül pedig vannak már olyan szervezetek, kezdeményezések is, melyek abban segítik az érintett családokat, hogy meg tudjanak küzdeni ezzel a nehéz élethelyzettel.

Gyógyszeres kezelés

A legfontosabb: orvosi javaslat nélkül ne adjunk semmilyen gyógyszert erre a betegségre!

Az agyműködés javítását célzó szerek:

Számos hagyományos agyi anyagcsere-, "keringés-javító" gyógyszer, növényi kivonat, ill. vitamin áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a már elégtelenül működő és csökkenő számú idegsejt állapotát javíthassuk.

• Az un. acetilkolinészteráz-gátlók ezekhez képest olyan új gyógyszertípust jelentnek, melyek lassítják a kóros folyamatokat.
• Az Alzheimer-kóros beteg agyában az acetilkolin, ez a fontos információ-, üzenetközvetítő anyag csökkent mennyiségben van jelen. A gyógyszer segít fenntartani az eredetihez hasonló egyensúlyt úgy, hogy csökkenti ennek a molekulának a lebomlását. Hazánkban is forgalomban van három ilyen típusú gyógyszer már évek óta. Tapasztalat, hogy segítik a szellemi képességek, és így az önellátó képesség minél további megőrzését is.
• Van ezek közül, amely tapasz formájában kapható.
• 2003-tól egy újabb típusú, a betegség előrehaladását legtöbbször sikeresen lassító gyógyszer jelent meg, mely az un. glutaminerg agyi rendszeren keresztül hatva késlelteti az állapot romlását.
• A legújabb eszköz a kóros fehérjék elleni immunizálás lehet majd, de ez a módszer jelenleg még fejlesztés alatt van.

A betegséggel járó lelki és magatartási zavarokra ható gyógyszerek:

Számos olyan készítmény van, melyek a betegség zavaró tüneteit (nyugtalanság, alvászavar, agresszivitás) csökkentik, vagy megszüntetik. Ezeket csak a szakorvos javaslata alapján szabad adagolni, hiszen egy kis változtatás is ronthat a beteg állapotán, és ijesztő, új tüneteket is kiválthat, pl. zavartságot, inkontinenciát, hallucinációkat.
Ezeket a gyógyszertípusokat szokták felírni:

• depresszió elleni szerek
• szorongás-, és feszültségoldók
• altatók
• a kóros mértékű gyanakvás és hallucináció elleni szerek

Nem csak gyógyszerrel lehet segíteni!

A betegekkel folytatott egyéni és csoportos foglalkozásoknak is az a célja, hogy segítsenek a létfontosságú információk és a hétköznapi életvitelhez szükséges képességek megőrzésében. Az ilyen, mindig személyre szabott gyakorlatokat szakemberektől (orvos, pszichológus, gyógypedagógus) a hozzátartozók megtanulhatják, és mint egyéni tréninget, betegüknél otthon is alkalmazhatják. A beteg érdeke is, hogy őt ápoló családtagja megőrizze lelki és fizikai egészségét. Gyakran a hozzátartozók is lelki támogatásra és szakmai tanácsokra szorulnak. Ha szükséges, orvos, pszichológus és a sorstársi közösségek, klubok is segíthetnek.

Elszigetelten?

Aki szembesül ezzel a betegséggel, megtudja, milyen nehéz vele hozzátartozóként is megküzdeni. A legtöbb családban minden ápolási feladat egyetlen személyre hárul, aki hamarosan úgy érzi, hogy már csak saját magára számíthat.
"Senki sem akar, vagy nem tud úgy segíteni, ahogy szeretném... Senki nem értheti meg a gondjaimat, csak aki együtt él egy ilyen beteggel..."

Mégis...

Segítenek a gyógyszerek, és ha többet tudunk az Alzheimer-kórról, könnyebbek lesznek mindennapjaink is. Ezeket az információkat azért tesszük közzé, hogy Ön, aki a szülőjét, házastársát, testvérét, más közeli rokonát ápolja, ne érezze magát egyedül. Hogy ne legyen örök lelkiismeret furdalása. Hogy könnyebben elfogadja saját haragját, türelmetlenségét, indulatait, vagy akár elérzékenyülését betege irányában.
És azért is, hogy a hasonló helyzetben lévő családtagok megoszthassák egymással gondjainkat és tapasztalataikat. Sokaknak ez is segítség lehet.

© Keglevichné dr. Urbanics Kinga, 2009

www.URBANICSKINGA.hu